A társasházak víz-, és csatornadíj elszámolása egyszerűnek tűnő feladat. Tapasztalatunk azonban az, hogy rendszeresen magyarázatot igényel az elszámolás menete. Nézzük tehát, hogyan kell elszámolnia a társasházban megjelenő víz-, és csatornadíj fogyasztás ellenértékét.

A szolgáltató vízmű társaság helyrajzi számonként egy főmérőt épít ki, amelynek leolvasásáról, megfelelő időközönkénti cseréjéről is gondoskodik. A számlát mindig elsődlegesen a főórán megjelent fogyasztás alapján állítja ki a szolgáltató. Budapesten a víz-, és szennyvíz szolgáltatást más-más szolgáltató biztosítja. Mindkettő helyett a Díjbeszedő Holding Zrt. állítja ki a számlát, azonban ebben az esetben két külön számlát kapunk. Budapesten kívüli szolgáltatók esetében jellemzően egy társasággal állunk kapcsolatban, ez az egy szolgáltató számlázza mind a víz-, mind a szennyvízdíjat.

Az elszámolás egyszerű: a havonta leolvasott főóraállások különbözetét kell kifizetni: azaz, az aktuálisan leolvasott óraállás értékéből a szolgáltató levonja az előző hónapban leolvasott - és kiszámlázott - óraállás értéket, így megkapja a havi fogyasztás mértékét, amelyet megszoroz az egységárral. A havi vagy kéthavi leolvasási ciklus helyenként eltérő, a szolgáltatótól függ.

Társasházak esetében a főórán megjelent fogyasztást fel kel osztani a tulajdonosok között, hiszen általában a vízmennyiséget a tulajdonosok használják el. Azokban a társasházakban, ahol kertet locsolnak, vagy más társasházi célra használnak vizet, meg kell mérni, vagy meg kell határozni a közös fogyasztás mértékét, a fennmaradó fogyasztást pedig el kell osztani a tulajdonosok között.

Egyszerű a helyzet, ha minden lakásban van hiteles víz almérő óra, és a tulajdonosok az általuk elfogyasztott víz mennyiségét közvetlenül a szolgáltatónak fizetik meg. 

Ha minden tulajdonosnak van hiteles mérőórája, és az órák - jellemzően az újabb építésű társasházakban - a lakáson kívül helyezkednek el, akkor a közösség úgy is dönthet, hogy a közös képviselet számoljon el a vízdíjjal a tulajdonosok felé havonta, vagy kéthavonta. Ebben az esetben a közös képviselő gondoskodik az órák leolvasásáról, és nem jelenthet problémát, hogy ha a tulajdonos nem adja le az óraállásait.

Ha nincs minden lakásban vízóra, akkor a közös képviselő a társasház részére a szolgáltató által kiszámlázott vízdíjból levonja a közös fogyasztás mértékét, a fennmaradó összeget pedig a vízórával nem rendelkező tulajdonosok között osztja fel, tulajdoni hányad alapján. Ebben az esetben nem lesz különbség abban, hányan laknak az adott lakásban, vagy hogyan alakult az egyéni felhasználás. A tárgyévre vonatkozó bevételek meghatározásához a közös képviselő az előző évi víz-, és csatornadíj mértéke alapján előleget szed be a vízórával nem rendelkező tulajdonosoktól, az év végén pedig elszámol a tényleges költségek alapján. A vízórával nem rendelkező tulajdonosok a tényleges kiadások elszámolását követően visszatérítésben részesülhetnek, vagy további befizetés válhat szükségessé.

Tehát, a gazdaságos megoldás az, ha minden lakásban egyéni vízmérőket szereltetnek fel, így biztosítva a fogyasztás alapú elszámolást.

 

Go to top